Kiraly-kocsik
Az 1929-ben alapított céget amatőr versenyzők szponzorálására hozta létre Enzo Ferrari Modenában. Sok sikeres versenyzőt készítettek fel és versenyeztettek Alfa Romeókban, egészen 1938-ig. Ekkor Enzo Ferrarit az Alfa Romeo saját versenyrészlege élére nevezte ki.
1940-ben, amikor Enzo Ferrari felismerte, hogy szeretett csapatát, a Scuderiát az Alfa Romeo be akarja olvasztani, kilépett az Alfától és visszatért csapatához. Mivel jó ideig távol kellett maradnia a versenyektől, repülőgép-alkatrészeket és egyéb gépészeti termékeket gyártottak. A versenyeket a II. világháború is lehetetlenné tette. A gyár 1943-ban Maranellóba költözött, de 1944-ben lebombázták, és csak 1946-ra hozták helyre.
Az első közúti Ferrari, az 1,5 literes V12-es motorral szerelt 125S jelzésű modell 1947-ben készült el. A cél az volt, hogy a bevételből Enzo a versenyistállót támogassa. Az utcai autók is hamarosan népszerűek lettek. Ehhez hozzájárult az is, hogy a Ferrarik karosszériáján olyan híres formatervező cégek dolgoztak, mint a Pininfarina, a Bertone, a Ghia és a Touring. A Ferrari kultuszautó lett a fiatal multimilliomosok körében, a kis példányszámú szériákat a hosszú várakozási idő ellenére is elkapkodták.
A Ferrarikat jellemzően kis hengerűrtartalmú V8 és V12-es motorokkal szerelték, leginkább középmotoros elrendezésben. Az 1980-as évek közepéig a Ferrarik jellemzően elég megbízhatatlanok voltak, gyakran szorultak szervizre. Ezt a rajongók a Ferrari speciális "karakterjegyének" tartották.
A Ferrari jelenleg a Fiat csoporthoz tartozik a Maseratival, az Alfa Romeóval és a Lanciával együtt.
1988-ban Enzo Ferrari felügyelte a Ferrari F40 bemutatását. Ez volt az utolsó autó, melyet az ugyanebben az évben bekövetkezett halála előtt bemutattak.
2009. május 17-én az olaszországi Maranellóban az RM Auctions és a Sotheby's akkor világrekordnak számító 12,1 millió dollárért árverezett el egy 1957-es 250 Testa Rossát. Ezt a rekordot most egy Bugatti Atlantic tartja, melyet 28 millió dollárért adtak el. 
Maserati
A Maserati családban hat fiútestvér volt: Alfieri, Bindo, Carlo, Ettore, Ernesto és Marco. Utóbbi a művészeteknek hódolt, Carlo 1910-ben meghalt, autó- és kerékpárversenyzői karrierje csúcsán, Alfieri és Bindo az Isotta-Fraschini-nél dolgozott. 1914-ben Alfieri úgy döntött saját műhelyt alapít Bologna közelében. Hamarosan öccsei is csatlakoztak hozzá. Az 1. világháború alatt a négy fivér gyújtógyertyák előállításával foglalkozott. A 20-as évek elején Ernesto egy olyan autóval kezdett versenyezni, amibe négyhengeres motort szerelt. Ezt a motort úgy kapta, hogy elhagyta az Isotta-Fraschini V8 repülőgépmotorok egyik blokkját. A Maseratik ezután a továbbfejlesztésen dolgoztak, és a Diatto cég nevében vettek részt a versenyeken. Ennek az együttműködésnek a keretében 1925-ben két Grand Prix autót építettek, 2 l-es motorral. Mivel a Diatto cég ugyanebben az évben kivonult a versenysportból, a négy Maserati testvér mindkét autót megvette. Ezekkel az egykori Diatto motorokkal, amelyek lökettérfogatát 1,5 l-re csökkentették, építették meg az első két "igazi" Maseratit. Alfieri Maserati 1926-ban megnyerte velük a Targa Florio-t. Ezzel a sikerrel a Maserati tovább öregbítette hírét, mint versenyautó gyártó. 4-6-8 és 16 hengeres motorokat gyártottak 1088 cm3-től 4995 cm3-es lökettérfogatig.
